Egy 15. századi táblakép felépítése

Egy “klasszikus” 15. századi táblakép több rétegből áll össze:

Merevítés, parkettázás:
A táblaképekhez használt fa hosszadalmas előkészítési folyamatokon megy keresztül a kivágástól a szárításon, majd megmunkáláson át a kész tábláig. Azonban a fa érzékenyen reagál a környezeti hatásokra; hőmérsékleti és páratartalom ingadozásokra, így szükséges a hátoldalon keresztirányú merevítésekkel, hevederekkel megerősíteni.

Fatábla:
Egymáshoz ragasztott gyalult fadeszkákból áll. A fa típusa területenként eltérő, hiszen a helyi fajtákat részesítették előnyben. Így Németalföldön a tölgy, Itáliában a ciprus és a dió a leggyakoribb. Hazánkban általában fenyőt használnak, de a szobrászatban előszeretettel használt hárs is előfordul. Előfordult, hogy a művész személyesen ment el az erdőbe kiszemelni a megfelelő fát leendő táblaképéhez.

Alapozás:
Enyv és krétapor keverékéből készült massza, mely eltünteti a felület egyenetlenségét, homogén alapot biztosít és megakadályozza a festék felszívódását.

Alárajzok:
A röntgenfelvételeknek és infrakameráknak köszönhetően bepillantást nyerhetünk a festmények előkészítő rajzaiba, a vázlatokba, melyeket a művész általában krétával vitt fel az alapozásra a festés előtt. Ezeken gyakran feltűnnek olyan részletek is, melyek a kész művön nem láthatóak, mert a művész időközben változtatott az elképzelésén.

Olajfesték, azaz maga a festmény:
Az olajfesték hagyományosan lenolajból, gyantából és a pigmentekből áll. Előnye, hogy lassan szárad, így a művész sokáig dolgozhat rajta, kidolgozva a legapróbb részleteket is.
Az olajfesték reneszánsza előtt tojástemperát használtak. Felkerülhetnek arany és ezüst rétegek is a kisebb részletekre (mint a glória), vagy a háttér egészére.

Detail of the Ghent Altarpiece before (left) and after restoration.

A Genti oltár egy részlete restaurálás előtt és után
Elisabeth Boluut a visszakapta eredeti, 1432-es színeit

fotó: KIK-IRPA/Lukas Art

Lakkrétegek:
A kész festményt akár több rétegben is lelakkozzák a különleges mélységhatás elérésére, illetve védőréteg gyanánt. A 15 századi Németalföldi táblaképek elengedhetetlen eszköze. Restaurálások során már csupán a lakkrétegek eltávolítása látványosan javíthat a képeken, ugyanis a lakkok idővel besárgulnak, sötétednek és szennyeződnek.

A restaurálás hosszú, és komoly szakértelmet igénylő feladat. Ebben a videóban jól végigkövethető egy vászonkép megújulása: